Görcsös ragaszkodás, avagy a szerelmek igaz gyilkosa

Mennyire szép is lenne azt gondolni, hogy minden szerelemnek indult kapcsolat a végtelenben ér majd véget. A helyzet azonban korántsem ennyire költői, és megannyi élethelyzetet megfigyelve és meghallgatva azt kell lássam, hogy a kapcsolataink elsőszámú gyilkosa a túlzott ragaszkodás.

Miért alakulhat ki?

Az első és legfontosabb leszögeznünk, hogy mindaddig, amíg tombol bennünk a „nem vagyok elég jó”, „mi van, ha talál mást, aki szebb, jobb, mint én vagyok” addig nem fogunk tudni kialakítani tartós és harmonikus párkapcsolatot.

Senkire nem tolhatjuk rá azt a felelősséget, hogy adjon nekünk önbizalmat, belső biztonságot. Azt nekünk, magunknak kell megtalálnunk, hiszen a másik figyelmét ez keltette fel. Ezért kezdeményezett, ezért lettünk érdekesek a számára.

Már a kapcsolat elején kapufát lőhetünk

Semmi baj nincs azzal, ha az első randin nincs csók, és az sem maradi gondolkodás, ha hónapok vezetnek el az első intim együttléthez. Az idáig vezető út az, ami igazán fontos.

Ha figyelmet kapunk, őszinte érdeklődést, ha a másik meghallgat és érdeklődik, valamint ő is őszintén és nyíltan válaszol a feltett kérdéseinkre, akkor biztosan hihetünk abban, hogy a vonzalom megvan. Nem kell tehát túlaggódni a dolgokat.

Az a fránya telefon

Mióta okostelefon van a világon, azt kell mondjam, olyan, mintha mi egyre ostobábbak lennénk. Nem, nem hívhatjuk álmaink pasiját naponta többször és nem bombázhatjuk üzenetekkel sem. Ha valóban érdeklődik irántunk fel fog hívni, ha pedig valóban olyan szerelmes, mint állítja, magától küld majd üzeneteket és hív fel telefonon csak azért, mert meggebed anélkül, hogy hallaná a hangunk.

De ezt elvárni, kihisztizni több, mint hatalmas hiba. A férfi sokkal többször gondol ránk, mint ahányszor jelzi is ezt. De ez az ő privát szférája, hagyjuk meg neki.

A férfiak sokkal egyszerűbben gondolkodnak, mint a nők.

Ha látni akarják a kedvesüket, minden követ megmozgatnak, hogy lássák, ha hallani akarják a hangját, nincs olyan körülmény a világon, hogy ne hívják fel telefonon.

Ha valaki balhézik, kiabál, ha követeli a figyelmet, máris vesztes. A számonkérés pedig kifejezetten elriasztja a férfiakat.

Nem kérdés, hogy nekik is jól esik, ha csak úgy a semmiből meglepjük őket egy üzenettel vagy egy telefonhívással, de bizony ebben nekik kell döntően jeleskedniük.

Féltékenység a legmérgezőbb hab a tortán

A hűtlenség ellen semmit, mondom semmit nem tehetünk. Lesz, aki akkor is félrelép, ha mindent megkap, és lesz olyan, akinek ez akkor sem lesz opció, ha hónapokig a legrosszabb formánkat hozzuk. A lényeg, hogy ne rettegjünk tőle, mert bár a hozzáállásunkkal sokat tudunk tenni a hűségért, megakadályozni a hűtlenséget nem lehet.

Az, ha a férfi folyamatosan a nő féltékeny arcát látja, elbizonytalanítja. A férfi soha nem akar tulajdon lenni, mint ahogyan a nő sem szeretne. A szerelem és az összetartozás minden esetben szabad akaratból születik, és a férfi a legtöbb esetben mérlegel. Mondom, a legtöbb esetben.

Ha azt látja, hogy a nőnek van önbizalma, tudja, mennyit ér, ha boldog abban a testben, amit kapott és törődik önmagával, az igazi férfi mindent el fog követni annak érdekében, hogy vele maradjon és eszébe sem jut kockáztatni. Épp ezért kell egyensúlyt tartani. Az a nő, aki magával törődik, a férfival is törődik.

A görcsös ragaszkodás abból a félelemből ered, hogy elhagynak, lecserélnek, megcsalnak. Attól rettegünk, hogy ha nem tartunk mindent kontroll alatt, kicsúszik a kezünkből az irányítás, és maga a férfi is. Az igazság azonban az, hogy a férfiak sosem voltak az irányításunk alatt, hiszen szabadon éreznek, gondolkodnak és cselekszenek.

Csakis abban hihetünk, hogy ha a férfi velünk van, azt azért teszi, mert így akarja. Kényszeríteni senkit nem lehet erre. Bármennyire is akarjuk.

Forrás: miragemagazin.hu